Megfizethető monitorok - 2. rész

HP T3M78AA - Elérhető elegancia

Öröm, ha olyan szépség van az asztalunkon, mint a HP T3M78AA monitora. A modern, kávamentes kialakítás nagyon jól mutat, az alumíniumtalp is szép, és a monitor vas-tagságára sem lehet panaszunk. A matt felületű kijelző egy AH-IPS-es, vagyis színenként 6 biten dolgozó panelt rejt, és csupán az alsó élen vastagabb egy kicsit a káva. A megkapó kinézete ellenére barátságosan árazott (54.900 Ft) monitor hátulján már látszik, hogy az alapszolgáltatásokon és a dizájnon felül túl sok másra nem számíthatunk. A full HD-panel válaszideje valamivel lassabb az átlagosnál, de nem is játékra ajánlja a gyártó ezt a modellt, így például FreeSync-támogatást sem kapunk. A táblázatra pillantva az is jól látszik, hogy rejtett extrákat sem érdemes keresni: a HDMI melletti D-Sub csak kompatibilitási okokból maradt meg, nincs beépített hangszóró, a talp és a nyak fix, csupán döntést engednek, hiányzik az USB-hub, a PbP technológia (kép a képben, kép-kép mellett), és a frissítés is 60 Hz-ben limitált. Az OS- menüt a monitor alsó felén elrejtett gombokkal irányíthatjuk. A navigálás kissé kényelmetlen, és nem túl gyors, de a fontos beállításokat nem nehéz megtalálni. Mindez sok felhasználó számára elegendő tudás, de a képminőség nem a legjobb. A WLED háttérvilágítás az alsó részen jól látható, és ezért nagyon zavaró, a színátmenetek pedig bántóan sávosodnak, így grafikai munkára még hobbiszinten sem ajánlható az egyébként dizájnos T3M78AA monitor. Azt azért nem mondanánk, hogy teljesen rossz a képminőség; a színek szépek, és a panel kontrasztja is megfelelő. Az, akinek fontos, hogy - akár hátulról is - jól nézzen ki a monitor az asztalán, de nem szeretne túl sokat költeni, nem fog csalódni a HP T3M78AA-ban. Annak azonban, aki az átlagosnál jobb képminőséget és szolgáltatásokat is szeretne, érdemes tovább nézelődnie.

Lenovo L24i-10 - Modern dolgozó

Szokatlanul büszkén hirdeti a gyártó kilétét az alsó káván látható hatalmas név, de erre a Lenovo-feliratra van is hely a széles kereten. Ezt leszámítva azonban kávamentes az L24i-10, vagyis külsőre elegáns és modern. A fémtalp dizájnjával is meg voltunk elégedve, vékony és kecses, de persze nem tartja olyan stabilan a monitort, mint egy vastag, nagy-méretű talp- és nyakmegoldás. Az irodai és otthoni használatra egyaránt ideális matt felület körüli rejtett káva sem túl vastag, így az IPS-panellel tényleg szép összhatást nyújt. A hátlap minimalista, sem VESA-furatokat, sem extra csatlakozókat nem tartalmaz, csupán HDMI-bemenetet és egy D-Sub-ot a kompatibilitás végett. A kisméretű, 45 wattos tápegység ezúttal is külső, azonban ötletes megoldás, hogy ez pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb Thinkpaden (négyszögletes), vagyis ha szükséges, notebookunkat is tölthetjük a monitor tápegységéről. A modern külső dizájnért cserébe a talp és a nyak flexibilitását fel kellett áldozni, így csupán dönteni tudjuk a monitort, nem lehet sem forgatni, sem pivot-módba állítani. Bekapcsolás után egy végtelenül egyszerű, éppen ezért könnyen kezelhető menü fogad. A Novo Vision menüpont izgalmasan hangzik, mintha valamiféle extra technológia lenne, de ez csupán a profilváltó menüpont ötletes elnevezése, semmi több. Sem FreeSync, sem 75 Hz-es frissítés, de még 1 ms-os PWM-es válaszidő-gyorsítás sincs, így a modern külsőhöz sajnos nem modern szolgáltatások tartoznak. Szerencsére a kékfény-kibocsátás csökkenthető, ezáltal kímélhetjük szemünket munka közben. A Lenovo L24i-10 ára (55.100 Ft) és képminősége is belépő-szintű. A színek szépek, de a fényerő nem a legmagasabb, viszont a széleknél kivilágosodik a panel, és foltossá válnak a sötét képek. Az IPS-glow jelenség is megfigyelhető, ráadásul a színátmenetek zavaróan sávosodnak.
 

LG 27MP59G-P - Hétvégi játékosoknak (is)

A hat belépőszintű monitorból, amelyet teszteltünk, öt 24 colos volt, az egyetlen 27 colos monitor az LG gyártmánya. Ez is full HD felbontású, de amíg 24 colon az 1920x1080 pixel jól mutat, addig 27 inchen már sokan pixelesnek, darabosnak látják. Ugyanakkor előny is származik abból, hogy nagyobb a monitor, például a Windowsban nem kell felnagyítani az elemeket, az is mindent jól láthat a kijelzőn, akinek rossz a szeme, ha pedig játszani szeretnénk, nem kell erős videokártya ahhoz, hogy elérjük a 60 feletti fps sebességet. Az LG nem is titkolja, hogy gondolt a gamerekre, ez már abból is látszik, hogy a talapzat piros és fekete. A dizájn egyéb-ként egyszerű: a fényes káva nem túl vas-tag, hátul pedig csak a legfontosabb csat-lakozók találhatók, látványelem vagy díszítés nem. Az egyetlen hiba, hogy a monitor sajnos ingatag. Az LG 27MP59G-P képminősége viszont feltűnően jó. Igaz, már jól ismert AH-IPS-panel dolgozik benne, de mivel ennek is az LG a gyártója, megfelelő vezérlést készített hozzá. Ennek köszönhetően nem sávozódnak a színátmenetek, a fényerő és a kontraszt kiváló, a háttér-világítás csak a széleken látszik kissé, és az IPS-glow sem szembetűnő. A full HD felbontás mellé 75 Hz-es frissítést kapunk FreeSync-támogatással és DP-bemenettel, továbbá elérhető az 1 ms-os, PWM-es válaszidő is. A normál, villogásmentes válaszidő szintén kellően alacsony, akár játékhoz is, sőt az input lag is minimális. Azonban nagyon nem tetszett, hogy a panelen belül is látható egy, nagyjából 4-5 mm-es káva; ez lerontja az élményt. A nagyobb méret ellenére az LG 27MP59G-P fogyasztása nem volt magasabb, mint az előző monitoroké, ára azonban meghaladja azokét (69.900 Ft).

Samsung C24F390 - Fapadosan ívelt

A két legnagyobb panelgyártó szeret saját utakon járni és kicsit kitűnni a mezőnyből, ami tökéletesen látszik a tesztelt termékek mezőnyében is. Míg az LG nagyobb képátlót, a Samsung 1,8 méteres sugárban ívelt kijelzőt választott (1800R), de a C24F390-ben nem csak ennyi meglepetés van. A tévék kategóriájában feláras prémiumként próbálták bevezetni az ívelt felületet, amibe bele is buktak. A monitorokon nem is próbálkoztak hasonlóval, ezt mutatja C24F390 alacsony ára is (49.999 Ft). A Samsung a dizájnon spórolt, illetve a készülékházban felhasznált anyagok minősé-gén, ami nem túl örvendetes tény. A káva viszonylag vastag és fényes, a talp szintén fényes műanyagból készült, vonzza a port, és meglátszik rajta az ujjlenyomat, ráadásul a dönthetőségen kívül mást nem kapunk, sem forgatást, sem pivot-t. A HDMI-bemenetet leszámítva egyéb hangzatos szolgáltatásról nem tudunk beszámolni, bár a VESA-furatok hasznosak lehetnek. A Samsung szerencséjére azonban a képminőség az, ami igazán számít egy monitornál. Azt hihetnénk, a Samsung a sok IPS-es készülékkel szemben ezúttal saját technológiáját, a PLS-t küldi harcba, ám ez nem így történt: a 24 colos, matt bevonatú panel SVA típusú. Ez színenként 8 bitet használ, full HD felbontás mellett 72 Hz-es frissítésre képes, a GTG válaszidő (Grey-to-Grey) mindössze 4 ms, a kontraszt pedig a szokásos 1000:1-hez képest 3000:1. A képminőség egészen jó, a fényerő ugyan nem túl nagy, de a kontraszt kiváló, a színek nem fakók, 1PS-glow egyáltalán nincs, és a háttérvilágítás is homogén. A fejlett vezérlésnek hála még FreeSyncet is ka-punk, aktiválhatjuk a kékfény-csökkentő üzemmódot, és PWM-villogástól sem kell tartanunk. Akit nem zavar, vagy akinek tetszik a fapados külső, de jó képminőséget szeretne olcsón, jól jár ezzel a monitorral.
 

ÖSSZEGZÉS

A hat tesztelt készülék bizonyítja, hogy manapság már nem kell százezreket fizetnünk egy jó monitorért. Az ötven-hetven ezer forintos árkategóriában egyeduralkodóvá vált az IPS-technológia, a full HD felbontás és a 24-27 colos méret, ami ideális otthoni és irodai használatra egyaránt. Ugyanakkor hiába közel azonos a panel, a képminőségben nagy eltérések lehetnek. A Lenovo, a HP és a Dell monitorok szépek és modernek kívülről, képminőségükben azonban lehet találni kisebb-nagyobb hibákat. Az AOC retró dizájnja mellbe vágott minket, főleg a kávamentes vetélytársak fényében, cserébe viszont ez a teszt legolcsóbb monitora, amely minden fellelhető extra szolgáltatást és kiegészítőt tartalmaz, ahogy az összes kábel is jár hozzá a dobozban. Miután képminősége csak közepes, nem tudjuk ajánlani ezt a monitort, de a felszereltségéért különdíjjal jutalmazható. A trónért — nem túl meglepő módon — a két nagy panelgyártó termékei vívták meg a harcot. Mindkét monitor jó válasz-tás a maga nemében, de a húszezer forintos árkülönbség miatt nehéz az összehasonlítás. Az LG drágább, de kinézete modernebb, 75 Hz-esés 27 colos, fogyasztása alacsony, és a FreeSync mellett DisplayPort-bemenetet, valamint több bemenetes PiP/PbP megjelenítést is támogat. A Samsung maradt a 24 colnál, de meglepő módon SVA-panelt alkalmazott, amit meg is hajlított. A kijelző képminősége ebben a szegmensben kimagaslóan jónak számít, kapunk FreeSyncet és néhány hasznos szolgáltatást, de extrákat nem, és a dizájn sem túl szép. Nem is kérdéses, hogy mindkét monitor megérdemel egy-egy díjat, így mi ezúttal a tesztgyőztes címet az LG 27MP59G-nek adtuk, megvásárlásra pedig a 20 ezer forinttal olcsóbb Samsung C24F390-t ajánljuk.